December eleje.
A házakban már kint vannak a karácsonyi díszek, a gyerekek izgatottan várják az adventi kalendárium meglepetéseit, az adventi koszorúk elkészültek, az első gyertyát már meg is gyújtottuk. Sokunk számára a karácsony előtti időszak sok nehézséget is rejt. Kinek? Mit? Mennyiért? Mi legyen a karácsonyi ebéd? Melyik nap, melyik rokonok is jönnek? Mikor sűrítjük be a programba a karácsonyi nagytakarítást? Mindezek mellett ott vannak a szokásos feladatok is. A rengeteg tanulás a vizsgaidőszakban, a sok dolgozat vagy a munkahelyek év végi hajrája. Közben furikázni kell a gyerekeket, találkozni barátokkal….
Sokféleképpen készülünk a karácsonyra, de talán pont a legfontosabb kimarad. Hányszor hallottuk ebben az évben, hogy a karantén alatt van időnk elcsendesedni, jobban Istenre és magunkra figyelni. Tényleg megtettük ezt? Most pedig végképp úgy érezhetjük, hogy nincs időnk rá a sok adventi tennivaló mellett… vagy mégis?
Egy közös esti ima a koszorún meggyújtott gyertyák felett, beszélgetés, nevetés a családdal. Egy ötperces szünet, mikor a gyerekek éppen fürdenek, vagy csak az ebédszünetünk elején egy rövid ima. Mindig van idő. Tegyünk érte, hogy Istenre mindig legyen időnk. Éljük meg az advent várakozását úgy igazán, a lelkünkben, hiszen ez a legfontosabb készülés a karácsonyra.
