2020. 12. 04.
Szent Pacomio meg akarta ismerni az élet értelmét, ezért folyton-folyvást szent szavakon és bölcsességeken meditált, hogy felfedezze a titkot. Egy napon az Úr teljesítette a kívánságát és csodás álmot küldött rá. Pacomio azt látta, hogy a világ egy hatalmas, sötét barlang. A emberek tapogatózva, bukdácsolva bolyonganak benne, néha meg is sebesítik vagy el is lökik egymást, és egyre bizonytalanabbak és szomorúbbak, mert nem találják a kivezető utat.
De egyszer csak valaki fényt gyújt. Egészen kicsike fényt, de nem létezik olyan mély sötétség, amit ne tudna legyőzni a legkisebb fénysugár is. A fény segítségével mindig megtalálható a kivezető út, így aztán mindenki elindult a fényt tartó ember felé. Először összevissza tolongtak, egymást akadályozták, de aztán megpróbáltak libasorba rendeződni. De nagyon sokan voltak, a sötétség feneketlen, a fény viszont alig észrevehető.
Végül rátaláltak a legkézenfekvőbb megoldásra: kézen fogták egymást.
