Mit jelentett NEKünk?
Ekler Luca a paralimpia után a NEK önkéntes hírnökeként vett részt a rendezvényen. A sűrű programjába még egy cserkész-est is belefért. Az ő élményeivel zárjuk az 51-es gondolatokat a NEK-ről.
„Nem tudom elmondani, hogy milyen energiák voltak ott a levegőben mikor együtt énekeltünk, egymás gyertyájáról gyújtottunk lángot.”
Hihetetlen érzés volt és én nagyon örültem a felkérésnek, amikor korábban megkerestek, hogy mint önkéntes hírnök segítsem egy kicsit a NEK terjesztését, megismertetését. Az első, amin részt vettem a tokiói hazaérkezésem után, az a cserkésztábortűz volt kedd este, ahol egy rövidebb élménybeszámolóval egybekötött tábortűz volt. Nagyon jó érzés volt, hogy meghívtak, mindenki nagyon kedvesen fogadott.
A következő programom csütörtökön volt, ahol nem volt kötelező megjelenésem. Szombaton részt vettem a körmeneten; nagyon örülök, hogy egy másik rendezvényről át tudtam érni erre a programra, mert hihetetlen érzés volt vonulni a Kossuth tértől a Hősök teréig. Nem tudom elmondani, hogy milyen energiák voltak ott a levegőben mikor együtt énekeltünk, egymás gyertyájáról gyújtottunk lángot. Nekem ez volt az egyik kedvenc programom.
Ami egy kicsit nagyobb feladat volt, az a vasárnapi, pápai szentmise előtt volt. A pápai szentmise előtti bevezető műsornak ugye én is a része voltam. Kerekesszékes vívó barátnőmmel, Dani Gyöngyivel tettünk tanúságot és beszélgettünk a hitünkről, arról, hogy hogyan is jött az életünkbe és milyen szerepe van. Én azt gondolom, hogy nekünk, hírnököknek a NEK előtt volt kicsit több feladatunk a média megjelenésekkel, a hirdetéssel. Akkor többet mentünk ide-oda, de azt hiszem az, hogy a programokon ugyanúgy ott voltunk kicsit emelte a rendezvény sikerét vagy fényét.
Összességében azt tudom mondani, hogy nekem a tokiói paralimpia után egy hihetetlen lelki visszatöltés volt. Fáradtnak éreztem magam, de közben tényleg azt éreztem, hogy jönnek az energiáim ahogy megyek ide és oda, és amíg vártam a következő programot, nagyon jó volt cserkészekkel, ismerősökkel találkozni, meg együtt részt venni ezeken a programokon, akár a körmeneten, akár a misén. Annyira jó volt, hogy mindenhol láttam egy ismerős arcot és így együtt tudtuk átélni az egésznek a varázsát.
(Ekler Luca)
