[S01E01]
Csapatparancsnoki interjú
A következő interjú alanyát úgy gondolom senkinek sem kell bemutatni. Immár a negyedik évét tölti csapatparancsnokként, a legkisebbektől a legnagyobbakig bárki bármikor bármilyen ügyben bizalommal fordulhat Hozzá. Kérdeztem többek között gyerekkori cserkészemlékeiről, hogy élte meg, amikor csapatparancsnok lett, miben fejlődött ez által, mit gondol a csapatról, valamint kedvenc nagytábori élményeiről is.
Olvassátok alábbi interjúnkat Horváth Marcival sok szeretettel!
- Mióta vagy cserkész?
Mióta az eszemet tudom. De tényleg. Mivel kedves bátyáink és nővérünk is cserkészkedett már kicsi kora óta, Lacival mi is nagyon hamar belecsöppentünk. Ha jól emlékszem, még általános iskola előtt.
- Minek hatására kezdted a cserkészetet?
Talán ezt meg is válaszoltam az előző kérdésnél. A család a Kálvária templomba járt, anya régi motoros a közösségbe, így az ő és a testvéreimnek hála elég egyenes utam volt nekem is a csapatba.
- Mi volt az első meghatározó cserkészélményed?
Talán az első táborom, a meszleni fiú rajtábor.
- El tudtad képzelni, hogy valaha csapatparancsnok leszel?
Őszintén meg sem fordult a fejemben. A rajvezetőség igen, ezért is végeztem a segédtiszt képzőt, de ennél többre nem is gondoltam 😀
- Hogy érintett, amikor végül rád esett a választás?
Igazándiból eléggé meglepetésként ért. Elvégeztük a st-t, én arra készültem, hogy majd rover rajvezető leszek, aztán egyszer csak elhívott minket, friss segédtiszteket Gyugyu kávézni, és akkor tudtam meg, hogy nem tudja tovább vezetni a csapatot, közülünk kéne valakinek ezt megtenni. Osztottunk-szoroztunk és kiderült, hogy igazándiból nekem fér bele a leginkább az időmbe és így én lettem. 😀 Nyilván azért sokkal-sokkal több minden van mögötte. Mérlegeltem, hogy mi mindent kaptam én a csapattól, és úgy gondoltam, hogy így most itt a lehetőség, hogy valamit én is visszaadjak. Szóval a kérdésre válaszolva meglepett, de leginkább megtisztelt és elég nagy elhatározást, elhivatottságot és felelősségérzetet is kiváltott belőlem.
- Mi a legjobb dolog a csapatparancsnokságban szerinted?
A sok szeretet és támogatás, amit kapunk mi, a csapat vezetői az egész évben. Illetve egy-egy jól sikerült program alatt és után a sok vidám arcot és csillogó szemet látni. 😊
- Mi a legnagyobb kihívás?
Jó kérdés, nehéz kiemelni egyet. Talán megtalálni az összhangot a csapatban úgy, hogy mindenki azt érezze, hogy ide tartozik, szeret a csapat tagja lenni, és szívesen tesz azért, hogy más is így érezzen. Ez nem biztos, hogy mindenkinek érthető, de nem tudom jobban megfogalmazni.
- Szerinted mi a csapat legnagyobb erőssége?
A közösség, és az, hogy a 18 év felettiek, érettségi után akár más városba sodródva is a csapat aktív tagjai maradnak.
- Mit adott neked a cserkészet?
Nagyon sok barátot, élményt, tapasztalatot.
- Miben fejlődtél/fejlődsz általa?
Kommunikációban a legkisebbtől a legidősebbig, konfliktus kezelésben és tudom, nem mindig tűnik úgy, de szerintem komolyodtam is (már amikor kell 😁)
- Mi a kedvenc csapatprogramod az évben és miért?
A bál, mert akkor együtt vannak szülők, gyerekek, kicsik, nagyok, vezetők, olyanok, akiket régen láttunk, és közösen érezzük jól magunk. No meg a nyári nagytáborok.
- Apropó nagytábor. Mi volt a kedvenc pillanatod a legutóbbiban?
Nehéz kiemelni, így visszagondolva az, hogy megint rengeteget nevettem. De egy pillanatot kiemelve talán a nagy záró tábortűz.
- Végül írj körbe egy cserkészek által ismert fogalmat vagy tárgyat.
Ez egy tárgy, eredeti rendeltetése szerint a raktársátorban a helye, van belőle több is. Amikor portyázni megyünk egészen új „kulcs”feladata is lesz, az idei táborban több műsorban is szerepelt, nevet is kapott. Zöld színe van.
(A 13. kérdés megfejtését a media@51siksandor.hu e-mail címre várjuk “CSERKÉSZSZEMMEL” tárggyal.)
