Sík Sándor

Fiúk, fel a fejjel, a harsona zeng,
Álljunk csatasorba vidáman.
Ránk vár a világ ez a harc a mienk,
Katonái vagyunk valahányan.
Jó fegyverünk, izmos karunk,
Égõ szemünk, vidám dalunk.
Amerre nézünk megterem
a gyõzelem, a gyõzelem!

Fiúk, fel a fejjel az óra közel,
Kel a magyar éjben a hajnal,
Most kell az erõs kar a férfiú-mell,
Ezeréves acél akarattal.
Zúg, mint a harci trombita:
A Lomnic és a Hargita!
Értünk kiált, felénk süvölt
Az õsi föld, a drága föld!

Szabadba fiúk a Nap arca nevet,
Ott pezsdül a friss, tüzes élet.
Járjunk be mezõt meg a rengeteget,
Szabad ott a szabadban a lélek!
Ott szemben, szívben tiszta láng,
S az Isten arca néz le ránk.
Leheletén ott megterem
Erõ, szabadság, gyõzelem!