Ahogy Laci a táborparancsnoki interjúban is kitért rá, az idei tábor fő irányvonala az őrsi egység építése volt. A reggeliiket idén először az őrsök saját körleteikben fogyasztották el, hogy egy kicsit jobban egymásra hangolódjanak már a nap elején, több olyan programon vettek részt, ahol kiemelt szerepet játszott a csapatmunka és az összhang. Arról, hogy maguk az őrsök hogy élték meg ezeket a kihívásokat, a vezetőik tudnak elsőkézből mesélni. Interjú következik tehát az öt őrsvezetővel: Tóth Klárival, aki a Zergeboglár őrsöt; Gorell Nórával, aki a Gesztenye őrsöt; Harkay Esztivel, aki a Jégmadár őrsöt; Hamar Józsival, aki a Hód-Vidra őrsöt, és Király Áronnal, aki a Karvaly őrsöt vezette a táborban (is).
- Véleményed szerint miben fejlődött a tábor alatt az őrsöd?
Klári: Szerintem minden gyakorlati cserkésztudásban (tűzrakás, sátorverés, kötözés stb.), a cserkésziesebb gondolkodásmódban és az őrsként működésben, egymásra figyelésben.
Nóra: A csapatmunkában, hiszen rengeteg őrsi feladat volt, amit együtt kellett megoldanunk.
Eszti: Igazi őrs lettünk! Ami persze nem jelenti azt, hogy eddig nem voltunk egy őrs, de most úgy éreztem, hogy végre minden klappol. Én is az őrs részének éreztem magam, nem pedig vezetőnek, és úgy érzem, hogy az együttműködésünk és a csapatmunkánk fejlődött a legtöbbet. Hihetetlen jó érzés volt ezt megélni!
Józsi: Miután ez egy vegyes őrs volt, ezért szerintem sokkal jobban összeismerkedtünk. Plusz megismertük egymás erősebb oldalát, úgyhogy máskor már tudjuk majd, hogy kinek milyen feladat passzol az adottságaihoz.
Áron: Szerintem mindenben. Főleg a közösségben való élésben és talpraesettségben.
- Melyik programot élvezte a legjobban az őrsöd?
Klári: Lehet, hogy ők mást mondanának, de szerintem a portyát.
Nóra: Életük első portyája nagyon emlékezetes marad számukra. Nagyon élvezték, hogy saját maguk csinálták a vacsorát, a patakban mosták el az evőeszközt és a tányérat, és hogy csak egy ponyva volt kifeszítve a fejük fölé éjszakára.
Eszti: Igazából erről őket kellene megkérdezni. Véleményem szerint mindannyian nagyon élveztük a hajóversenyt, amit talán a legkisebb előzetes munkával, de a legnagyobb szurkolással mi nyertünk meg. Nagyon élvezetes volt számunkra az őrsi főzés és a japán tálalás, illetve a megpróbáltatások ellenére szerintem végül a portya is mindenkinek jó élményként maradt meg.
Józsi: Szerintem az őrs a legjobban a közös játékokat élvezte (méta, számháború és a délutáni Luca által tartott játékok). A portya is tetszett nekik, de kicsit furcsállták, hogy viszonylag kevesen mentünk. Bár amikor megérkeztek hozzánk este a roverek, az dobott a hangulaton, ahogy észrevettem.
Áron: Nem tudnék egyet megnevezni. A portya mindenképp egy erős versenyző, de kb. ugyanolyan boldogságot láttam az őrsöm szemében, mikor lebaltáztak egy husángot a csendespihenő álmos csendjét szertefoszlatva.
- Melyik programot élvezted Te a legjobban?
Klári: A portyát és a hajóversenyt.
Nóra: A lánctalpas akadályversenyt.
Eszti: Őszintén szólva nem gondoltam volna hogy ezt mondom, de az őrsi napot. Egy vezetőnek egy ilyen nap mindig fárasztó, és a végére általában teljesen kivagyunk. Én is így álltam hozzá, de pozitív meglepetésként nagyon élveztem. Jó volt látni, hogy az őrs minden problémát gyorsan és közösen oldott meg, mindenki segített a másiknak. És hát a jó munka meghozta a gyümölcsét, fenomenálisan finom lett a paprikáskrumplink.
Józsi: Személy szerint a méta és a számháború volt a kedvencem, de az utolsó esti gigantikus tábortűz is nagyon tetszett.
Áron: Mikor kiosztották a postát és az előtte lévő brainstorming-ot, hogy minél minőségibb spammel tudjunk készülni a gyanútlan olvasóknak.
- Mi volt a kedvenc közös pillanatotok?
Klári: Nekem velük kedvenc közös pillanat az őrsi tábortűznél volt.
Nóra: Őrsi tábortűz volt, de nem volt elég száraz fánk, hogy tüzet rakjunk ezért beültünk a sátrunkba a hálózsákokra, felkapcsoltuk az égősorokat, játszottunk és beszélgettünk.❤
Eszti: Az egyik kedvenc közös pillanatunk az előző válaszomhoz köthető, az őrsi nap végén a tábortűzhöz. A táborban először sikerült teljesen egyedül tüzet raknunk (ami meg is gyulladt) és nagyon jó őrsi tüzünk volt. Sokat játszottunk és énekeltünk. De a vége felé beszélgettünk is az őrsről és a napunkról egy picit, és ez nagyon megható volt. Nem vagyok egy sírós típus, de ezt megkönnyeztem. A másik kedvenc pillanatom az ominózus tábortűzi műsorunk volt. Katicaként (akik híresek a ,,nagyszerű” műsoraikról) nagyon jó volt megélni, hogy egy poénunk után 5 percig senki sem kapott levegőt a nevetéstől. Mienk lett a tábor poénja, amit persze a bomba jó popsinknak köszönhetünk.
Józsi: Amikor az őrssel felállítottuk a gigantikus zászlórudat és arra a pár pillanatra mialatt emelkedett a rönk, az egész tábor elámult és azt nézte.
Áron: A közös tábortűz és azok a pillanatok mikor ŐV megbeszélésről ‘hazaérve’ mindenki egyenletesen szuszogott a sátorban.
- Hogyan töltötted a szabadnapodat*?
Klári: Kiültem a rétre, keresztrejtvényt fejtettem, meg olvastam, próbáltam pihenni és feltöltődni, kicsit emészteni a történteket és felkészülni a tábor második felére. Sajnos Anna közben ment haza, ami miatt úgy éreztem, az őrssel kell maradnom még egy ideig, és nem hagyhatom őket magukra.
Nóra: pihentem, beszélgettem, levelet írtam, kávét ittam és olvastam
Eszti: A szabadnapom nagyon furcsa érzés volt. Jó volt pihenni, tényleg fárasztó tud lenni az őrsvezetés, de kiestem az őrsi életből. Nem azért volt nehéz visszaszokni, mert kevesebb ,,melóm” volt egy nap, hanem mert úgy éreztem, lemaradtam arról, ami aznap az őrssel történt. Amúgy a szabadnapomat a korosztályommal töltöttem, sokat beszélgettem a roverekkel, ha kellett segítettem, amiben tudtam, délután pedig egy jót pihentem.
Józsi: Főként fényképezéssel és pihenéssel. Ezeken túl érdekes volt figyelni azt is hogy az őrs hogyan teljesít egy másik őrsvezető (Misi) vezénylete alatt. Jó volt látni, hogy a Hódok, akiknek ő az eredeti őrsvezetőjük, milyen mértékben felélénkültek az ő jelenlétében. Szerintem ez nagyon jó ötlet volt, mert nemcsak az őrsvezetőknek volt pihentető, hanem szerintem legalább olyan mértékben volt felfrissülés az őrsnek is.
Áron: Pihentem a függőágyamban, leírtam az addig ismeretlen cserkészdalokat és/vagy játékokat. Eszméletlen emberként segítettem néha Lorencz doktort az állomásán. Ezen kívül tárgyaltam a roverekkel akikkel keveset találkoztam az év során és nem voltam képben mi van velük.
(* a hetedik napon az őrsök vezetését egy-egy rover vállalta, így az őrsvezetők pihenőnapot kaptak)
