Fogadjátok szeretettel sorozatunk záró részét, amelyben bálunk főszervezője szólal meg. Ezúton is köszönjük mindenkinek a sok-sok szervezést!
Az idei bálnak én voltam a hivatalos főszervezője, azonban feladatomat nagymértékben segítette Harkay Eszter csapatparancsnokunk és azon tucat cserkésztestvérem, vezetőtársam akik a brigádok vezetését ellátták.
Főszervezőként a brigádok összefogásán túl a főbb feladat a bál kommunikációjában, és a bál meghatározásában (helyszín, berendezés, zenei szolgáltató) volt. Ezen kívül hagyományokhoz híven a borok is hozzám tartoztak – amihez jövőre biztosan segítséget fogok kérni. A főszervező munkáját részleteiben nehéz látni. Egyeztetések kifelé, amiknek eredményéről beszámolsz befelé. Ezen az úton azonban sok rögtönzés van, hirtelen felmerülő problémák megoldása, vagy éppen újratervezés. Fontos megjegyeznem, hogy a bál szervezése az idei évben kezdődött, innen nézve fantasztikusnak tartom az eredményt, de magamba nézve látom, hogy volna még min dolgozni.
Ha bárkit választhatnék, a Jóbarátokból Mónikát kértem volna fel a szervezésre – aki ismeri, tudja miért.
Szerencsétlenségemre a bál előtti tombola csomagolást és bál átbeszélését ki kellett hagynom, mert egy ág csapódott szemembe. Sokan nagyon kedvesen és szeretettel fordultak hozzám nemcsak a bál alatt, hanem utána is, és kérdeztek rá, hogy mi történt.
Mindezt megelőzően nehéz időszakon voltam túl, sokszor erőtlennek és elkeseredettnek éreztem magam, de a mellettem álló cserkésztestvérektől (legyen szereplő vagy szervező) érkező bizalom, szeretet és Jézusba vetett bizodalom valahogy mindig átlendített a nehezén.
Amikor a bálon a csapatparancsnoki köszöntőt követően Eszter kihívott, kiemelt és megajándékozott, az egyik szemem sírt, a másik nevetett, de tette ezt a legnagyobb boldogságban. A jelenlévők kedvéért a fedett szemem sírt. 🙂
A felém áradó szeretet volt a legcsodálatosabb élmény.”
– Stampf László (Lacika)
